Reggeli ébresztő. Kávé, zuhany, munka. A megszokott emberek, a megszokott feladatok, a megszokott motiválatlanság. A tudat, hogy ennél sokkal többre is képes vagy, és a tudat, hogy ez senkit nem érdekel. Hazaút. A megszokott bevásárlás, a megszokott házimunka, a megszokott vacsora, a megszokott kanapén döglés a megszokott sorozattal. Megint elment egy napod, és nem történt semmi. Ültél a megszokott langymeleg mocsárban, a kényelmes sivárságban, mert ez a biztos, és már nagyanyád is megmondta, hogy járt utat járatlanért…
Pedig az élet ott kezdődik, amikor hajlandó vagy elhagyni a komfortzónát: vagyis a megszokottat. Kilépni a munkahelyről, ahol ugyan kihasználnak és nem becsülnek- de legalább biztosra bedolgoztad már magad. Kilépni a párkapcsolatból, ami már évekkel ezelőtt saját hamujába roskadt, és az egyetlen habarcs, ami köti még, az a megszokás – de mi van, ha nem kellesz másnak, és egyedül maradsz… Vagy – ami a legegyszerűbb- egyszerűen csak kilépni a hétköznapok monoton körforgásából, és belekezdeni valami újba, legyen az hobbi, sport, tanulás.
De te ehhez gyengének érzed magad. A váltáshoz erő kell és kitartás, kivételes jellem és nagy önuralom, elszántság és szerencse. Körbenézel, és azt látod, hogy a környezetedben kétféle ember van: a hozzád hasonló átlagosak, akik veled együtt ülnek a közös mocsárban, és a kivételesek, akiknek sikerült. Belőlük ragyog az erő, az energia, az elszántság, az önbizalom… egyszóval mindaz, ami benned nincs és talán soha nem is volt meg. Szentül hiszed, hogy predesztinálva vagy a középszer mocsarába, mert benned nincs meg az az erő és a többi különleges képesség, ami kell a változtatáshoz. Ami kiemelne.
Pedig megvan. Azok, akik erősek, magabiztosak és elérik a céljaikat, egykor ugyanolyan átlagos mocsárlakók voltak. Nincs titok. Nincs csel, nincs recept, nincs genetikai kódolás és nincs drága tanfolyam. Nincs semmi más, csak te.
Vagyis jelen esetben én.
Ez a blog azt szeretné megmutatni, hogy bárki és bármikor tud változtatni. Sosem késő elkezdeni, legyen szó akár új karrierről, új kapcsolatról, új életről vagy akár csak egy új szenvedélyről. Sosem késő változtatni és fejlődni. Nem kell hozzá kivételes erővel bírni.
Persze nem is könnyű. Harcokkal jár és bukásokkal, újrakezdésekkel és áldozatokkal. De épp ez a lényege: látni, hogy akiknek sikerül, azok is átlagos emberek, azoknak sem könnyű. De meg lehet csinálni.
Ez egy átlaglány blogja egy átlagélettel és átlagproblémákkal. Egy lányé, aki egyszer csak álmodott egyet, és életében először nem azt mondta, hogy ‘á, ezt úgysem érhetem el’, hanem elindult az odavezető úton.
Sikerülni fog? Nem tudom. Könnyű lesz? Egészen biztos, hogy nem. Elbukok? Valószínűleg többször is. De nem az elbukás az, ami kudarcra ítél, hanem az, ha nem tudsz felállni újra és újra.
Elkezdeni viszont sosem késő.
Kommentek