Sosem késő elkezdeni...

Próbálok nagyjából időrendben haladni, hogy a vázolt események úgy kerüljenek fel ide, ahogy én átéltem, megéltem, feldolgoztam őket. Most viszont picit megtöröm a sorrendet, és egy kis intermezzot iktatok be a múlt hétvége élményeiről, ugyanis nagyon, de nagyon idevág, az előző bejegyzésemhez. Hétvégén Balázs öccse, Justin, és egy közös barátunk, Axe ugyanis fellépett a Bálnánál… Tovább »

A visszatérő mozgásmentes és kalóriadús életmóddal természetesen a kilók is visszakéredzkedtek. Én pedig beletörődtem, hogy nekem már csak az a sorsom hogy önmagammal elégedetlenül, a testemet takargatva éljem le az életem. Néha fellázadtam az egész szituáció ellen, és újra meg újra belevágtam a programba. Mindannyiszor úgy, hogy már az első pillanattól hittem, hogy ez nekem… Tovább »

Ott, a tükör előtt állva döntöttem úgy, hogy ez már nem az a kategória, amit eltűrhetek. Már nem egy icipici pluszról volt szó, amit pár nap koplalással ledolgozok. Itt már akkora súlyról van szó, ami nem fog leolvadni rólam pusztán azért, mert én azt szeretném, itt már holmi nőmagazin eper-kúrájánál komolyabb ívű diéta kell. Mivel… Tovább »

Azt hiszem, minden probléma megoldásához két fontos lépcső vezet. Először is, fel kell ismernünk, el kell fogadnunk, hogy a probléma létezik („Baj van!”), majd ki kell derítenünk, hogy az adott helyzet hogy is jöhetett létre („Miért?”). Utóbbi már csak azért is fontos, mert ha nem tudod, mi okozta eredetileg a problémát, akkor hiába oltod a… Tovább »

Na persze az egész nem úgy kezdődött, hogy egy szép napon arra ébredtem, hogy elégedetlen vagyok. Azt hiszem, ha nagyon pontos akarok lenni, akkor egy osztálytalálkozóval kezdődött. A tíz éves osztálytalálkozónkkal, amire nem mentem el. Szerettem volna találkozni a többiekkel, de mint említettem, nem vagyok az a tipikus kudarcbeismerő fajta, márpedig az osztálytalálkozók elsősorban az… Tovább »