Próbálok nagyjából időrendben haladni, hogy a vázolt események úgy kerüljenek fel ide, ahogy én átéltem, megéltem, feldolgoztam őket. Most viszont picit megtöröm a sorrendet, és egy kis intermezzot iktatok be a múlt hétvége élményeiről, ugyanis nagyon, de nagyon idevág, az előző bejegyzésemhez.
Hétvégén Balázs öccse, Justin, és egy közös barátunk, Axe ugyanis fellépett a Bálnánál tartott fröccs- és barbecue fesztiválon (úgyis mint Beach Acoustic együttes). Az idő szép volt: hőség, napsütés, igazi nyár, pünkösdi hosszú hétvége… így hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, megnézzük mi is a bandát. Kora este tehát kimentünk a Bálnához. A fellépés remek volt, jól éreztük magunkat, így maradtunk még a koncert után is. Miközben Axék pakolták el az eszközeiket, hátul a színpad mögött beszélgettünk velük. Várakozott ott még egy kislányokból és nőkből álló hastáncos csoport is. Mint kiderült, egy hastánc iskola hozta el a növendékeit bemutatót tartani. A hastánc mindig is érdekelt, és most volt időm, így hát kibámészkodtam magam ott, a színpad mögött. A csoportban három felnőtt nő és három (kb 5 és 10 év közötti) kislány volt, mindannyian díszes hastáncos fellépő ruhában.
Az egyik nő feltűnő jelenség volt: viszonylag alacsony termet, oszlopcombok, nagy has, széles, kerek csípő, hatalmas mellek. Kerek arc, hosszú szőke haj társult hozzá. Mondhatni, a klasszikus bajor menyecske prototípus. Nem fogok szépíteni: a lány kövér volt. Pontosabban teltkarcsú. Azokat a kövér embereket hívjuk így, akik nem változnak hengerré hízáskor, hanem telten is megőrzik a nőies hajlatokat, az ún. homokóra alakot. De a szó megtévesztő, mert a lány teltnek telt, karcsúnak azonban nem mondanám. Az a fajta kövér ember volt, akin a háj nem puha és löttyedt, mint a nyers tészta, hanem (bár vastag, de) tömör és feszes, mint teszem azt, a lovak combja-feneke.
Általános derültséget keltett a társaságban, hogy ez a nő szinte pucéran parádézik, és nem átall majd még a színpadra is felmenni ezzel a tömeggel. Egyedül Axe mondta, hogy márpedig a hastánchoz has is kell, és szerinte a lány simán alkalmas lehet a feladatra.
Nem értettem vele egyet, én úgy képzeltem, hogy egy érzéki hastánchoz a legfontosabb egy szép test. A másik két nő pont ezt hozta: magasak, karcsúak, hosszú lábak, lapos, feszes, izmos has, minden egyben volt, öröm volt rájuk nézni.
Miközben mi bámészkodtunk, a kövér lány- fittyet hányva mindenki másra- a három kislánnyal foglalkozott, szórakoztatta, bíztatta őket, mókázott. Igazgatta a ruhájukat, pózolt velük a fotósnak… aztán mintha mi sem lenne természetesebb, lement spárgába. Olyan könnyedséggel tette, ahogy más teszem azt, ásít egyet. Itt már azért éreztem, hogy fogok még meglepődni a nap folyamán.
Aztán elkezdődött a bemutató. Mint kiderült, a szőke lány az iskola oktatója, őrá van kihegyezve a bemutató. A másik két nő és a három kislány növendékek, ők be-becsatlakoztak néhány szám erejéig.
Szépek voltak, kecsesek, ügyesek… és olyan művien unalmasak, hogy a fal adta a másikat. Semmi erotika, semmi érzelem, csak a hideg tekergés robotok módjára. Ezt tudta a két lapos hasú. A kislányok cukik voltak, és olyan természetesen csajosak, ahogy csak a korukbeli serdületlenek tudnak lenni, még gátlások nélkül.
Ámde a szőke. Abba a nőbe én beleszerettem, de nem csak én, hanem szerintem a többi bámészkodó is. Az a nő kiragyogott a színpadból. Olyan volt, mint egy üstökös, amerre perdült, mindent betöltött a belőle sugárzó energia, a fény és az életöröm.
Mosolygott, nem művileg, hanem természetesen és őszintén, magával ragadóan. Minden porcikájának ura volt, és minden mozdulatából sütött a magabiztosság és az erotika. Tudta, hogy jól csinálja, amit csinál, tudta, hogy vonzó és szép. Elfogadta önmagát olyannak, amilyen, meglátta magában a szépet, és tudta szeretni magát. Ez pedig olyan széppé tette, hogy modellkülsejű lányok szürkültek el mellette. Dögös volt, istennő volt, szexi volt és gyönyörű.
Ez volt az a pont, amikor végleg a helyére kattantak a fejemben a dolgok, és megértettem, hogy mit is akart Balázs folyton mondani azzal, hogy mindegy, mit csinálok magammal, csak én érezzem jól magam. Nem arról van szó, hogy nem érdekli a külsőm. Arról van szó, hogy ha elfogadom magam, és olyasmit teszek, amitől én szépnek érzem/gondolom magam, akkor azzá is válok. Pontosan a tudattól, hogy én annak érzem magam.
Ha belül, a fejedben- lelkedben rendben vagy önmagaddal, ha szépnek, vonzónak tartod magad, az is leszel. Ennyire végtelenül egyszerű. És egyben ennyire nehéz is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: